2016. máj. 31.

Káldi Katalin - Kalapácsos ember / Man with Hammer


Káldi Katalin 1989 és 1994 között folytatott művészeti tanulmányai egybe estek a rendszerváltással, amelynek hatása 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán is markáns átalakulásokat hozott. Az átalakulás egyik legfontosabb eseménye az 1989-ben kibontakozó „diákforradalom” volt, amely az akkori rektor, Kiss István lemondásához és távozásához vezetett. Kisst Sváby Lajos követte a rektorok sorában, aki az oktatásban is jelentős változásokat szorgalmazott. Hivatalba lépésekor elsőként hívta meg azokat a művészeket tanítani, akik a rendszerváltást megelőző időszakban progresszív művészeti szemléletük miatt nem taníthattak a főiskolán. Ekkor került az intézménybe tanítani többek között Maurer Dóra, Károlyi Zsigmond és Jovánovics György is. „A monokróm korunk akadémizmusa” – ezzel az Ad Reinhardttól vett gondolattal indította programját 1990-ben, egy évvel a főiskolai rendszerváltás után Károlyi Zsigmond.  A legendás „monokróm feső osztály” tagjai voltak Káldin kívül többek között Braun András, Erdélyi Gábor, Szabó Dezső Uglár Csaba és rövid ideig az ELTE művészettörténet tanszékéről áthallgató Páldi Lívia is. Az osztályban kézről kézre adott teoretikus szövegek és a Károlyi által szorgalmazott monokróm festészeti stúdium hatása több pályatárs szemléletét a mai napig meghatározza, és Káldi festészetével kapcsolatban is megkerülhetetlen hivatkozásként kerül elő. Káldi művészetében azonban a monokróm nem iránymutató festészeti elvként, hanem a figyelem összpontosításának és a képtér redukálásának leginkább kézen fekvő megoldásaként van jelen.
Egyszersmind a táblaképeken alkalmazott festészeti eljárást a fotó, a mozaik, az installáció, és kis túlzással, a szobrászat formanyelvére is ráigazította. Műfaji kalandozásai nem a technikai lehetőségek virtuóz kiaknázását, hanem a saját festészeti formanyelv más technikákra történő átültetését célozzák meg. A különböző médiumban létrehozott felületeken a kezdetektől jelentős figyelem összpontosul a tárgyak kontemplatív jellegére, és az évtizedek során ennek az összpontosításnak a fokozódását követhetjük nyomon.
A legkorábbi fotós munkákon (1996) fókuszpontba állított tárgyak és megfigyelt jelenségek körüli valós terek még a kompozíciók koherens részét képezték. De a megfigyelésre berendezett képi terek sorában ezeken a korai fotókon jelentek meg elsőként s egyben utolsóként is olyan narratív térképzetek, mint a múzeumi és műtermi enteriőrök, parkettás szobabelsők vagy tükörrel manipulált tér- és tárgyvíziók. A valós terekben rögzített jelenségeken pedig már minden olyan (használati) tárgy feltűnik, amely a művész figyelmét az elkövetkezendő időszakban leköti. A figyelem középpontjába állított tárgyak, mint kézi súlyzók, evőeszközök, szerszámok, vasalók, cipők, gömbök, nem csak a mediális terekben, hanem az időben is vándorolnak majd, s ennek köszönhetően tárgyi sajátosságaikat mindig más és más aspektus alapján láthatjuk viszont. A Neon Galéria aktuális kiállítása Káldi Katalin legkorábbi fotós munkái mellett az életmű ezen aspektusát is felvillantja. 


Zsikla Mónika