2014. júl. 9.

Formák, kontrasztok, építek, bomlasztok - Szőke Gáspár kiállítása

Megnyitó: 2014. július 10. csütörtök 19:00
Megnyitja: Oltai Kata művészettörténész - kurátor Megtekinthető: 2014. július 11. - 2014. augusztus 1.

video

Az előző két éveben többet foglalkoztam digitális felületekkel, mozgóképpel, számítógépes grafikai anyagokkal, amelyeket nagyon hasznosnak tartottam, de újra motivációt éreztem a táblakép festészethez. 
A rajzprogramok RGB színrendszerben dolgoznak, míg a nyomdai eszközök CMYK színrendszerben. Ez a a váltás a világítóképesség csökkenését eredményezi. Amikor a pigmenteket vizsgáljuk, a három legfontosabb szempont, a világítóképesség, a keverhetőség, és a fedőképesség. A világítóképesség az élénkség szóval helyettesíthető. A kiállítás fő vezérvonala a szín, annak kiemelése, illetve semlegesítése kontrasztpárokkal. A színtanban a kontrasztpárokkal a legbehatóbban  J. Itten foglakozott, és ő nevezte meg a 7 különböző színkontrasztot, amelyek erőteljesen megváltoztatták a színekkel való kapcsolatomat. 
Amikor festettem a képeket, kutatónak éreztem magam, így különböző segédeszközöket használtam a színmezők kiemeléséhez, mint a photoshop,vagy a piros-cián, magenta-zöld, 3D szemüvegek. 
Körülbelül 10 éve foglalkozom geometrikus, organikus, és hibrid absztrakcióval. Egy nagyon lágyan festett, de egzakt formarendszerrel dolgozom, ami lehet pszeudo-téri élmény keverve síkidom struktúrákkal, klasszikus színmezőfestészet, illetve ritmusos ismétlődés ezek variációival. A lágyságot a festés oldottságára értem. A geometrikus absztrakt számomra a lehetőségek végtelen tárháza, mégis sok emberben ambivalens érzelmeket kelt már az is ha a szókapcsolat valaki kiejti, mert téves gondolataik vannak róla. Számtalan kifejezésmód létezik, és alkotóként változik, hogy ki mit akar megmutatni, és hogy mi az a folyamat ami lejátszódik míg a mű kiállításra kerül.

Amikor  a diplomadolgozatomat írtam, volt egy ilyen mondatom benne, hogy a célom a geometrikus művészet megújítása, ami most viccesnek tűnik, de valahogy akkor helyénvalónak találtam és még mindig motoszkál bennem.De maga a képkészítés mindig is jobban érdekelt, hogy beszéljek a képeimről. Ez a folyamat katartikus élmény számomra.
A képeimet a legelső festett felülettől indulva egy nyitott asszociációs sémával építem. Minden színt külön viszek fel a felületre, amelyek egyből formává válnak. Szemlélem a folyamatot, ahogy egyes színek hatnak egymásra, és ahogy egyre több kerül rá a vászonra hogyan tobzódnak, vagy oltják ki egymást. Ezt a dinamikát szeretem fokozni, addig amíg a képszövet nem áll össze, és be nem fejeztem a munkát. 
Szőke Gáspár