2014. szept. 2.

Ne Aggyad Az Agyad! (fotókollázsok és képveresek) - Bada Dada kiállítása

Megnyitó: 2014. szeptember 12. péntek 19:00
Megnyitja: Szombathy Bálint szépségkutató
Megtekinthető: 2014. szeptember 12. - 2014. október 3.


Részlet a Szombathy Bálint: Bada Dada - Fotókollázsok és képversek című hamarosan megjelenő könyvből:

„Bada Tibor (Újvidék [Novi Sad], 1963–Budapest, 2006) a kortárs magyar művészet egyik legnagyobb fenegyerekeként került be a történelembe. Szülővárosában elvégzi az Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakát (1982), majd a Jugoszláv Néphadseregből visszatérve a Bölcsészettudományi Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalom Tanszékének a hallgatója három éven át. 1992-ben áttelepül Budapestre, miután már 1986 óta jelen van a magyarországi művészeti színen. Saját magát úgy jellemzi, mint aki „a modern művészethez méltó művek megalkotója”. Képzőművész, költő, zenekari szereplő, aki napi rendszerességgel gyártja szándékoltan bárgyú, naivitással áthatott ön- és nemzedéki vallomásait. A boldogtalanság, az elégedetlenség gesztusának és a kivetettség panaszának tekinthető szinte mindegyik fenn maradt alkotása (még a humorosak is), s ilyenként, természetesen, a magány kinyilatkoztatásának is.
Kánonokat sutba vágó művészete a 80-as évek közepén vesz lendületet. Leginkább a punk-zene magatartási mintája és az alternatív pop kultúra tágabb frontja van rá hatással. Tudatosan fáradozik a félműveltség esztétikai igénytelenségének és az ideológiai szélsőségesség anarchista szemléletének némileg lágyabb programszerű meghonosításán. Művészeti eszményképeit a deviáns történeti példákból eredezteti, többek között Van Goghéból és Jean-Michel Basquiatéból. Indulása egybeesik a transzavantgárd legfényesebb időszakával, ő maga is előszeretettel alkalmazza annak szokatlan eklektikában kicsúcsosodó idézettechnikáját, képi és tartalmi kisajátítási módszerét. Alapvetően narratív művész, képzőművészeti és költészeti munkái a történésnek, a cselekménynek, illetve a meseszerűségnek képezik nyelvi foglalatát. Nyersen megfestett képei humorral és szarkazmussal átitatott abszurd drámai szituációkat rögzítenek, míg rímelésre hajló verssoraiban a fogalmi és a verbális játékosság ütközik ki.

      Munkásságának első periódusában szociográfiai érzékenységről is tanúskodó hagyományosabb képeket fest mindenféle lomos faanyagra, deszkára, önmagát például vak harmonikásként és kerékpárosként ábrázolja. Majd a gyermeki én játékosan tiszta korszakát az ördögi én birodalma veszi hatalmába, stílusa is átfordul egyfajta nyers primitivizmusba és mágikus expresszionizmusba: „Mindezt fegyverként működtette az élettel folytatott harcában a prűd komolyság, a hűvös racionalitás és a halálként felfogott unalmas beidegződések ellen” (drMáriás Béla). Költészetének meredek asszociációi és nyelvi fordulatai, valamint fogalmi szójátékai szinte kizárólag magyarul működnek, egyszerűen lefordíthatatlanok. A fény és a sötétség esszenciális harcának jegyében zajlik a 90-es évek végétől 2006-os rejtélyes haláláig tartó utolsó korszaka, amelyben örvénylő energiával átizzított világokat vizionál a festészet eszközeivel, egyidejűleg idézve meg a pokol emésztő tüzét és a mennyország vakítóan örökkévaló fényeit.

      Az a mendemonda járja, hogy amikor legközelebbi hozzátartozói halotti hamvait a szülőhelye felé folydogáló Dunába szórták a magyar fővárosnál, egy vízi sellő így sóhajtott fel a közelben: „Tiborunk, Tiborunk, hová lett hát a borunk?”
Jelen kötet kollázstechnikával készült alkotásaiból nyújt válogatást, újabb építőelemeket téve hozzá mindeddig csak részletekben feldolgozott munkásságához. Bada alapanyaga a nyomtatott sajtó, azon belül is leginkább a képregények világa. Sok képi idézet található például a Conan, a barbár képregénysorozatból. Tetszik neki a főhős jelleme, hiszen önmagát is szereti barbárként láttatni. A karakter mögött a lázadó egyén áll, aki elveti környezetének sztereotip, unalmasnak megélt kultúráját, lejáratott értékrendszerét. Egyéni értékrendszerét a válságban levő világ romjaiból próbálja kivonni, mint valami posztmodern alkimista. Harcába ugyan belebukik, ám számos nemzedéktársának marad kedves, felejthetetlen (anti)hőse.”
Szombathy Bálint