2016. febr. 5.

Korodi Luca - Alkonyat fázisai / Phases of gloaming

Megnyitó · Opening: 2016.02.11. csütörtök 19:00
Megnyitja · Opening speech: Seregi Tamás esztéta · esthete
Hang improvizáció · Sound improvization: 
glockenspiel / Ratkó Ágnes csembaló művész · harpsichordist

Megtekinthetõ · On view: 2016.02.12 - 2016.03.08.



Korodi Luca - Alkonyat fázisai / Phases of gloaming


A bécsi Flakturm kilátó négy különböző pontjából (amely a világháborúban katonai megfigyelőegység volt, náci lokátor és amit képtelenség valaha is lebontani) fotódokumentációt készítettem.
Régóta figyelem az alkonyatot, szeretem átélni a másik világba kerülés folyamatát.
Az alkonyat fázisainak dokumentációja, csak kiindulási pont a következő festészeti problematika kifejtéséhez:

A kilátóban szeretek gondolkodni, ez sziget nekem, az ego különböző színtereinek távolságból kémlelt metaforája - vagy belelátás.
Azt nem tudom, hogy mi volt fontosabb.
Tol előre valami, ami arra késztet, hogy állandóan változzunk...
Várakozás...senkiföldje
Világegyetem lakói vagyunk, csillagporból. Otthonunk gomolygó, sötét, sűrű anyag, kozmikus ismeretlen, magába forduló és pulzáló, kietlen, érzelemtől mentes űr-lap.
Vagy a lemenő napban fokozatosan megfigyelt átalakulás apró különbözőségeiből egymásra rétegződő pillanatok és képkockák beégetése.
Festékrétegek - az alkonyatpír felületének tökéletes előállítása
arany
alatta mangánibolya, zöld és narancs
felette fehér lazúr
párisikék márványszerű bársonyrepedéseiben kozmikus pöttyök
A természetes fénybe ágyazódó mesterséges fényhangsúlyok pillanatnyi állapotairól készült érzületreflexiók nyomhagyása a vásznon. Épületreflex.
Hangkeresésem klisék alól kibújva nem zenét, inkább egy tiszta hangsort próbál találni, de olyat, amellyel nem akar saját zenét szerezni, mert nem zenét és nem is zeneművet komponálni a célom, és megint egy újabb saját nyelvet, hanem koncentrált energiahullámokból elegendőt a vászon üres felületére projektálni, mintegy feltölteni azt energiával, hogy a néző ki tudja szedni aztán belőle.
Ha belegondolok, hogy az a sok réteg ami a városra rakódott és egymásra növi generációk emlékének rétegeit. Szellemeinek cseppköveit. Arcok és épületek ismétlődései, a kőzetek rétegződése, akár csak szellemek olvadnak, tűnnek egymásba.
A képek felületei éppen olyan átélt folyamatok eredményei.
Fázisok az elsötétülésig.
Konkrét dolgokat, halmazállapotokat, Átváltozás!(Kafka)-okat fedezek fel. Szeretném használni a látványt.
Szeretném úgy nézni a dolgokat, hogy közben ne lássam.
Szeretném újraértelmezni, amit tudok, tudunk
Bekötöm a szemem és kinyitom a fülem, kinyitom a szemem.
A képen jelenjen meg a forma, sziluett, részletek improvizatív kitakarásokkal, ezek nyom szerű megjelentetése.
Kitakarom a felismerhetetlenségig a látványt, hogy ne zavarjon az átlényegülésben. De lehet, hogy nem a látvány alakul át a képen, hanem én alakulok át mássá közben. És ennek nyilván nyoma marad a vásznon.
Alkonyat fázisok hangolási folyamat, technikák. És a létrehozás folyamata közben jövök rá.

Rezgő, lebegő hang - föld

zöngésebb lebegő hang - víz

tiszta hang - levegő


Nemzetekfölöttiség és levegővétel