2016. okt. 25.

Baranyay András (1938 - 2016)




Megnyitó · Opening: 2016.10.27. 19:00
Megnyitja · Opening speech: Hajdu István műkritikus, főszerkesztő
· art critic, editor in chief
Megtekinthető · On view: 2016.10.28. - 2016.11.16.


1938 április 25-án született Budapesten. 1957 és 1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol festő és restaurátor diplomát szerzett. Több mint tíz éven át falkép-restaurálásból élt; számos kastély és templom felújításában vett részt. 1988-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajztanára, majd 17 éven keresztül, 1991-2007-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékén. A hatvanas évek közepétől a magyar avantgarde majd' minden csoportkiállításán szerepelt. Munkái 1963-óta számtalan nemzetközi grafikai biennálén voltak láthatók. A nyolcvanas évek elejétől gyakori résztvevője a kortárs magyar művészetet külföldön bemutató tárlatoknak. Magyarországi egyéni kiállításain kívül bemutatkozott Helsinkiben és Prágában is. Munkáit számos magyar köz- és magángyűjtemény, valamint többek között a párizsi Bibliothéque National és a washingtoni Hirshorn Museum őrzi. Korai litográfiái és rajzai látszólag a pop arthoz kötődnek, ám sokkal enigmatikusabbak és bonyolultabbak, más szempontból „szegényesebbek", hiszen egy jóval zártabb, hagyományosabb és extenzívebb gondolkodásmódnak a termékei. A hetvenes évek elején a fotószerű hűségre törekvő műveket maga a fénykép váltja föl, mellyel a művész egyrészt közelebb került a látványhoz, másrészt a fotográfia vegyi és mechanikus manipulálásával képessé vált a „látható" (a világ) virtuális befolyásolására. Baranyay „konzervativizmusára" jellemző, hogy míg a litográfiák és színes rajzok a piktorialista fotográfiákra emlékeztettek, addig átrajzolt-átfestett, vegyszerekkel módosított fényképei a kőrajzokra hasonlítanak puha, kontraszt nélküli — de nem életlen — foltjaikkal, elomló vonalaikkal. Témái a hetvenes évek elejétől szinte azonosak és igen egyszerűek: kezek, csendéletek és önarcképek. 1976-77-óta készített önarcképei — legismertebb és legjobb munkái — egy szigorú, desztillált mazochizmussal végrehajtott önvizsgálat szomorúan objektív eredményei. Önportréinak — de végülis minden munkájának — megközelítéséhez a Kierkegaard-i fogalmak adnak kulcsot: az esztétikaivá tett bánat, az inkognitó, a bűn és bánat kettőssége, a választás kényszere.
Hajdu István 


A kiállítás anyagát magángyűjteményekből válogattuk. Ezt kiegészítik a 2000-es évek első felében, az egyetem grafikai műtermében készült munkák.